Nagy Alexandra

Becenév: Axa - ez az egyetlen amire hallgatok :) Szül: 1991.08.23. Asztr.jegy: Oroszlán, Rák aszcendenssel Beszélt nyelvek(magyaron kívül): német, francia és már a spanyollal is ismerkedek Iskola: jelenleg végzős vagyok Fehérváron a Vasvári P. Gimnáziumban, távlati cél: ELTE Kedvenc idézetek: lásd iwiw :) Városok, ahol felbukkanok: Székesfehérvár, Veszprém Korábban nem tanultam komolyabban táncolni. Egy ici-pici társastánc játszott, aminek sajnos pár híján nagyon hamar vége szakadt. Előtte, utána a szokásos tükör előtt táncolós korszak volt. 2007 tavaszán találkoztam a Fuerte-vel, egy osztálytársam ajánlása révén. Ő mondta, hogy egy ismerőse most kezdett el salsa-zni és hogy szívesen kipróbálná ő is, de ketten mégiscsak jobb lenne, mint egyedül. Jakabfi Zsuzsinál kezdtem, majd az első két-három hónap után már jött is a nyári tábor, ami hatalmas élmény volt. Szinte érzelmi sokknak is nevezhetném. Rengeteg ember, kitűnő hangulat, és annak ellenére, hogy a szobatársamon kívül egy lelket sem ismertem első nap, a hét végére már remekül éreztem magam, nagyon sok embert ismertem meg, és sok jó barátságot kötöttem. Szeptembertől a másik fehérvári csoporthoz kerültem, Puskás Balázshoz. Azóta is itt táncolok, annyi plusszal, hogy most már Veszprémben is megtalálható vagyok szerdánként, Tomi óráján. De csak mert a jóból sosem elég. :) A helyzet az, hogy minél jobban beleásom magam a táncba, annál inkább érdekelnek a részletek és csak azt érzem, hogy mégmégmég :) Az természetesen alap, hogy ha 1, vagy valami csoda folytán 2 hétig nem perdülök táncra (ritkán jutok el buliba nyáron...) már elkezd bennem kattogni a salsa-hiány. Egyszerűen már nem egy hobbi, már lételemmé vált. A táncnak és az iskolának is nagyon sokat köszönhetek, amiből csak pár dolgot szeretnék kiemelni: a kultúrált szórakozási lehetőség, a remek tanárok bíztató tekintete, a jó közösség, értékes emberek, igazi barátok, rengeteg nevetés, élmény, és az a fajta önbizalom, amit a tánc nélkül úgy érzem sosem tapasztalhattam volna meg. A tánc és a társaság révén azt hiszem az ember olyan dolgokat ismerhet meg, tanulhat saját magáról és környezetéről, amit megfogalmazni csak nagyon nehezen lehetne, de aki táncol az tudja, hogy van az a Plusz, ami már a részünk, és ami nélkül már üresnek éreznénk magunkat. Ezt a Pluszt köszönöm Mindenkinek aki hozzásegített és segít a mai napig, és kívánom, hogy még nagyon sokan megismerjék, megérezzék!