|
|
|
Becenév: Otthon Juditka, salsás körökben Judit vagyok, de voltam már Juci, Jucus és Ribizli is. Sok mindenre hallgatok, de a Jutkára nem:)
Szül. idő: 1986. január 10.
Csillagjegy: bak
Sulik: ELTE BTK Kommunikáció- és médiatudományt fejeztem be 2009 tavaszán, és ősszel kezdtem a Filmtudományi mesterszakot.
Beszélt nyelvek: francia és angol
Magamról: Rám igaz a mondás: teher alatt nő a pálma. Mindig is akkor tudtam jól teljesíteni, ha bedobtak a mélyvízbe, különórákkal terheltek. Saját elhatározásra kezdtem el hegedülni még általános iskola másodikban és két év múlva már zenekarban játszottam. Ennek köszönhetően az egész család élete a zene körül forgott.
Előképzettségem: Két nyáron át, ha jól emlékszem, jazzbalett táborba jártam, amit nagyon élveztem. A zene és tánc iránti szeretetem valahol itt kezdődött. Később az iskolai farsangokon minden évben fellépett az osztály lánycsapata valamilyen tánccal, általában hip-hoppal. Aztán egy ifjúsági táborban megismertem egy fiatal srácot, aki izraeli néptáncot tanított. Miatta kezdtem hetente kétszer táncolni. Hát igen, ez volt 2003 őszén. És ő volt az a fiú, akinek 2007-ben fél éven keresztül rágtam a fülét, hogy legalább nézzünk meg egy salsaórát!!! Hiszen olyan jó lenne még egy közös hobbi. Azt mondtam neki, hogy a legfontosabb, hogy a tanárok szimpatikusak legyenek, különben kínszenvedés lesz a tanulás.
A Fuerte bemutatóóráját szúrtam ki a neten és az órán vagy százan voltunk. Mindenki mosolygott, és jókedvű volt. Csodásan érzetük magunkat, és nem is volt kérdés, hogy folytatjuk. Csakhogy különböző utazások és egyéb szemináriumok miatt ki kellett hagynunk 5-6 hetet. Amikor Tominál jelentkeztünk felzárkóztatásra (merthogy még ilyen feltételekkel is elkezdhettük a salsát), és megtudta, hány órányi anyagot kell bepótolnunk, lefagyott az arcáról a mosoly. De nem kellett több, mint 20 perc és átfutottunk az anyagon. Azóta igyekszem ott lenni minden órán…
Minden óra felüdülés, kikapcsolódás, és maximális szórakozás. Mostanában azt érzem, hogy óráról órára fejlődök, valóban minden alkalommal tanulok valamit. Ha jókedvre akarok derülni, el akarom felejteni a problémákat, csak bekapcsolom a zenét és táncolok. Az idei nyári táborban döbbentem rá, hogy ez valami olyan, amit sosem szeretnék abbahagyni, és amit bármeddig csinálhat az ember - mindig van hova fejlődni, tanulni, érezni! Kubai vendégtanárunk, Jorge Camaguey megmutatta, hogyan lehet a salsában kifejezni az érzéseinket. Ez csodálatos!
Mára sikerült elérnem, hogy a páromon kívül anyukám, apukám és az öcsém is elkezdjen salsázni:) Nem szeretnék a nevükben nyilatkozni, de elnézve őket, nagyon élvezik a közös mozgást, mókázást, öröm rájuk nézni!:) Bár én kicsit azért elfogult vagyok… Hát igen, a salsa egy életérzés!
A Salsa Fuertében és a salsás közegben olyan barátokat, társaságot ismertem meg, akikkel élmény együtt lenni. Tanárimat köszönet illeti a sok figyelemért, odaadásért, amivel az iskolát és minket vezetnek. A salsa és az ezzel járó többi karibi-afró tánc örök szerelem mindig új kihívásokkal, remélem, nektek is olyan örömöt fog okozni, mint amilyet nekem:)
|
|
Salsa Fuerte
Figurák
Egyéb
|
